Felriadtam. Rémálmot láttam, mely már egy ideje kísért. Sárkányok szerepeltek benne, köztük repültem én is. Szárnyaltunk a viharos égen. Egy hatalmas éj fekete bestia vezetett minket. Ahogy kiértünk a viharfelhők mögül, alattunk gyönyörű táj terült szét. Nem volt idő a bámészkodásra. Zúgásra lettünk figyelmesek. Valami elsüvített a fülem mellett, de mire észbe kaptam volna, fájdalom hasított belém a testem több pontján is. Zuhanni kezdtem. Nem tudtam tenni ellene semmit, és még mielött földet értem volna, felébredtem álmomból.
Iszonyatosan hideg volt a folyó parton. Már vagy egy hete nem találtam normális szállást. Bokrokban, odúkban, ha valamilyen településre tévedtem, akkor sikátorokban húztam meg magam. Volt hogy befogadtak éjszakára, de volt, hogy semilyen fedél nem volt a fejem felett. Most egy híd alatt éjszakáztam. Szövetkabátom gallérját felhajtottam, sapkám pedig szemöldökömig lehúztam. Málhám a fejem alatt párnaként szolgált. Botom pedig alvás közben is reflex szerűen szorongattam a kezemben, készülve egy esetleges támadásra. Nem tudhatja az ember kibe, vagy mibe ütözik. Muszáj ébernek lennie egy ilyen világban.
Összegörnyedtem csecsemő pózba, hátha nem érzem majd annyira a hideget, de tévedtem. Ugyanúgy fáztam. Lassan megint elnyomott az álom. Elalvás elött abban reménykedtem, hogy holnap mior felkelek, egy ágyban fekszem majd és mindez csak egy rossz rémálom volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése